Mindenkit érhet csalódás

Nemcsak arra kell azonban vigyázni, hogy a „kemény” kutya póráza kellôképpen erôs kézbe kerüljön, hanem arra is, hogy a lágy egyéniségû ebet ne fegyelmezzük agyon. Az önállóan dolgozó, kimagaslóan intelligens juhász- vagy vadászkutya valósággal összetörik, ha minden mozdulatát diktálni akarjuk. Természetesen tôle is meg kell követelni az alapengedelmességet, de inkább az „eszére próbáljunk hatni”. Aki vakfegyelemre vágyik, az a szetterben, a collie-ban csalódni fog! Vegyük számba azt is, hogy az engedelmességen túl mit várunk az állattól, hiszen a feladatok végrehajtása, a közös tevékenység csupán töredékét tölti ki az együtt töltött idônek. A kutyáknak a gazdájukhoz való viszonyulása erôsen különbözô. A vizsla vagy a boxer például képes órákon át a gazdája ölébe tett fejjel ölni, elvárva, hogy folyamatosan simogassák: aki ezt terhesnek találja, jobban teszi, ha egy kevésbé „érzelgôs”, férfiasan tartózkodó fajtánál köt ki.

A kutyaválasztás legfontosabb kelléke az önismeret. Ne szégyelljük bevallani magunknak, ha úgy érezzük, nem vagyunk elég kiegyensúlyozottak egy szélsôséges viselkedésre hajlamos kutya kordában tartásához. Az eb és az ember egyéniségének harmonizálnia kell egymással (nem véletlenül mondják, hogy minden kutya hasonlít a gazdájára), ám az nem vezet jóra, ha hátrányos jellemvonásaik is egymást erôsítik. Ilyen szempontból jobb, ha a két fél inkább kiegészíti, kiegyensúlyozza egymást. Nincs rosszabb párosítás, mint egy hirtelen haragú, kötekedô egyén és egy mogorva rottweiler, míg a nyitott, béketûrô gazda mellett a forrófejû staffordshire terrier is barátságos, kedves természetû jószággá nôhet fel. Aki hajlamos a depresszióra, annak számára valóságos terápiát jelenthet egy kutya – de az a kutya nem lehet sem agresszív, sem pedig túlzottan „törékeny” lelkû. Az önuralomra képtelen embernek viszont, akinek labilis egyénisége kiszámíthatatlan dühkitörések forrása, nem kutyára van szüksége, hanem pszichiáterre!

Mindezek alapján levonható a végkövetkeztetés: a kutyafajták széles palettája nem áruházi kirakat, amelybôl szemünk gyönyörûsége, pillanatnyi hangulatunk, az éppen uralkodó filmélményünk vagy az aktuális divatirányzat szerint választhatunk. Döntésünk több mint egy évtizedre szól, s az elhamarkodott választás, ha tragédiához csak igen ritkán vezet is, a sajátunkkal és a kutyáéval együtt közvetlen környezetünk életét is megkeserítheti. Mielôtt tehát kimondanánk az utolsó szót, ismerkedjünk meg közelebbrôl a kiválasztott kutyafajtával, annak anatómiájával, történelmével, elônyös és hátrányos adottságaival – majd álljunk a tükör elé, és igen ôszintén, bizalmasan nézzünk szembe önmagunkkal!