- Az egészségi állapottól függően - bármelyik kutya alkalmas az agilityre. Természetesen jobb minél korábban elkezdeni. Egy kölyökkutya mozgékonysága és igénye a minél több játékra különösen alkalmassá teszi a foglalkozásokra. Ráadásul a kutyában hamar felébrednek a falka- és vadászösztönök, amelyre építve hamar gyors eredményt érhetünk el. A lényeg - és ez természetesen az idősebb kutyákra is érvényes -, hogy az állat az edzés során végig pozitív élményekkel telítődjön.
A felnőtt kutyánál csak akkor érhető el eredmény, ha tisztában vagyunk kutyánk vérmérsékletével, A kor mellett fontos, hogy tisztában legyünk kutyánk fajtájára jellemző tulajdonságaival. Más hajlamok vezérlik a vadászkutyát és mások a őrzőkutyát. A tanítás során erre figyelni kell, hiszen a képzés az ösztönökre épül, amelyeket azonban kordában is kell tartani.
Mielőtt komolyan belevágunk az edzésbe, nem árt először feltérképezni a lehetőségeket, és ha van, több edzőhelyet is megnézni, hiszen hiába a legjobb edző, ha mi nem érezzük jól magunkat, ha nem tetszik a társaság, ezt kutyánk is megérzi. Az eredmények késnek, és valószínű, hogy hamar abbahagyjuk - egy jó kis kudarcélménnyel.
A motiváció |
<< 2/2. oldal |
A kutyák tanításának alfája és ómegája a motiváció. És ez nem csak az agilityre vonatkozik. Meg kell találnunk azt az eszközt, amivel felkeltjük a kutya érdeklődését, felébreszthetjük játék- és munkakedvét. Ha ez nincs, kutyánk hamarosan más elfoglaltság után néz, unatkozni ő sem szeret. Hasznos, ha élvezi a labdázást, vagy van valami kedvenc játéka. Ha ilyen nincs, a hasát biztosan szereti. Fontos még, hogy az állatot sokszor jutalmazzuk. Ha valamilyen feladatot sikeresen végrehajtott, akkor a jutalmazás egyenesen kötelező. Pozitív visszajelzés nélkül még a legtehetségesebb kutyával sem érhetünk el eredményt.
Lényeges az eszközök iránti bizalom kialakítása is. Nem szerencsés - főleg az elején -, ha túl sokat várunk, és olyan helyzetbe kényszerítjük, ahol egy eszközzel szemben félelem alakul ki. Kezdetben valamennyi eszköz a lehető legegyszerűbb legyen, olyan, amelyet bármelyik kezdő kutya könnyedén, mintegy félvállról is teljesíteni tud. Utána pedig gyűjtse be a jutalmat. A sikeres akadályt ismételtessük meg vele, ismét azonnali jutalommal. Ez a megerősítés. Kerüljük a késleltetett jutalmazást. A kutya nem ember, nem fogja megérteni, hogy a jutalomfalatot az öt perccel korábbi akadályugrásért kapja, nem pedig a mostani rohangálásáért. Nem mindegy, mit erősítünk meg!
Nem csak a nevelés miatt, de a fejlettség és izomzat miatt is be kell tartani a fokozatosságot. Egy fiatal vagy (még) rossz kondícióban lévő kutyával ne akadályugrással kezdjük. A szlalommal, amely megdolgoztatja a gerincet, is jobb várni. Ilyen szempontból az asztal, vagy a ferde palánk, amely először úgyis a földön van és csak később, fokozatosan emelkedik, a legveszélytelenebb és a legkönnyebb akadály. Amikor a kutya már viszonylag nagy biztonságra tett szert az egyes akadályoknál, csak akkor mutassuk meg neki a mérleghintát, amely váratlan átcsapódása sokukat megrémíti. Gazdi legyen a talpán, aki ezek után megszeretteti ezt az akadályt.
Ha örömmel és kitartóan edzünk, akár még versenyekre is benevezhetünk. 15 hónapos kortól már van agility-vizsga, a világbajnokságon nem rég pedig egy 9 éves kutya utasított maga mögé sok tehetséges fiatalt.
(Forrás: Hans-Günter Hertich: Játsszunk a kutyákkal. Agility. Holló és társa Könyvkiadó, 1998. ford.: Winkler Ferenc) | |