Etológia

A kutyák lecsillapító szignáljai

A ’90-es évektől egyre több kutyákkal foglalkozó szakember vagy csupán kutyával együtt élő ember ismerte meg a „Calming Signal“ fogalmát. A kifejezés leginkább az eredeti angol kifejezésben maradt meg, és terjedt el a kutyás körökben.

A kifejezés magyar megfelelője csillapító jelzést, nyugtató jeladást jelent.

A farkasok megfigyelését leíró angolnyelvű szakirodalomban gyakorta előfordul a „cut off signals“, az egymás ellen irányuló agressziót leblokkoló, megállító jelzés leírása. A „Calming Signals“ az előbbit megelőző kommunikációs eszköz a farkasoknak. Ezzel tulajdonképpen megpróbálják megelőzni azt, hogy egyáltalán agresszív megnyilvánulás alakulhasson ki.

Természetesen ahhoz, hogy ez a nagyon kifinomult jelbeszédrendszer igazán jól működjön, feltétlenül szükséges, hogy a jeleket adó és a jeleket fogadó állat tudja a jel értelmét, jelentését és használatát. Erre a falka életbenmaradásához elengedhetetlenül szükség van. Mert, ha az állatok a jeleket a falkán belül sorozatosan félreértenék, figyelmen kívül helyeznék, kétszeresen is veszélyeztetnék a falka és ezáltal a faj fennmaradását:

1./ Amennyiben a falkában élő kölykök és fiatal állatok a jeleket nem tudnák megtanulni, értelmezni és használni, a magas szinten szocializált és hierarchikusan felépített falkaélet összezavarodna és fölbomlana. A falka képtelen lenne az élet folyamatosságához feltétlenül szükséges, hatékonyan csak is közösen megoldható feladatokat (zsákmányszerzés, területvédelem, szaporodás, a kölykök nevelése és a falkába történő beilleszkedése, stb.) hosszútávon elvégezni.

2./ A falkán belüli örökös veszekedések, csatározások, tettlegességek anarchikus állapotot hoznának létre. Ebből eredően egyre több legyengült, sérült, beteg állat alkotná a falkát, járványos megbetegedés veszélye állna elő, a falka együttes ereje egyre gyengülne. Ennek eredményeként egyre kevesebb zsákmányt tudnának szerezni és az alultápláltság tovább rontaná a helyzetet. Ezáltal a falka egy kényszerpályára kerülne, amelyik a falka felbomlásához, kipusztulásához vezetne.

Megállapítható, hogy a „Calming Signals” és a „cut off signals” ismerete és használata egyfajta nélkülözhetetlen életbiztosítást jelent a farkasoknak.

A kutyák testbeszéde

Az régóta köztudott, hogy a kutyák hangadáshoz (morgás, ugatás, nyüszítés) viszonylag kevés alkalommal folyamodnak. Javarészt testbeszéddel „kommunikálnak”. Közismert az is, hogy a farokcsóválás, a háton hempergés, a melső lábak előrenyújtása és közben a far magasbaemelése, a hátsólábak közé bekanyarított farok, a lelapított vagy éppen „hegyezett” fül, stb. egy-egy kívánságát, akaratát vagy hangulati állapotát fejezi ki az állatnak. A testbeszéd kategóriájába tartoznak a külön elemzést érdemlő arckifejezések, különféle mimikai megnyilvánulások is. Az állat ezekkel és hasonló más testbeszédjelekkel próbál közölni valamit.

Az teszi a dolgot igazán bonyolulttá, amikor a kutya ezt egy olyan emberrel szemben teszi, aki nem ért az egészből semmit, vagy pedig egy olyan állattal szemben, akinél az adott jel teljesen mást jelent mint a kutyáknál – ilyen klasszikus eset pld. a macska. Talán a a legtragikusabb helyzet, amikor egy másik kutyával szemben alkalmazza a testbeszéd jelrendszert, de a másik kutya nem érti vagy félreérti azt. Az okok a következők lehetnek:

• Az ember által történt szaporítása során, generációkon keresztül fokozatosan kihalt belőle a testbeszéd használatának képessége.

• Az ember egy új fajtát hozott létre, amelynél csak is a külső megjelenés volt a szempont és az emberi tudatlanság miatt nem vették figyelembe azokat az anatómiai szempontokat, amelyek elengedetlenül szükségesek lennének a testbeszédhez. Pld. egy Basset szinte egyáltalán nem tudja a fülét a testbeszédénél használni, vagy egy Puli hiába ad le mimikájával jeleket, ha az úgy sem látható.

• Az emberi gyarlóság és az állatok fölötti uralkodás brutális megnyilvánulása miatt a kutya testének megcsonkítása eleve lehetetlenné teszi a normális testbeszéd használatát. A farok, vagy fül csonkítása után a kutyát megfosztotta az ember a farokcsóválás vagy fülhegyezés lehetőségétől.

•A kutya kölyökkorának úgynevezett szenzibilis fázisában (8-12 hét) a saját családjától és más kutyáktól elszigetelten élt. Neki nem volt módja a testbeszéd jelrendszert olyan magas fokon elsajátítani és gyakorolni, mint azon kutyakölyköknek, akiknek a fajnak megfelelő tartási körülmény megadatott.

• Egy traumatikus élmény, egy sokkhatás miatt csődöt mondott a testbeszéd használata. Ez lehet baleset, emberi brutalitás vagy konfrontáció egy olyan nagyobb, erősebb kutyával, aki már eleve a fent említett csoportok valamelyikébe sorolandó.

Miért és mit kell egy kutyának lecsillapítania?

A kutyáknál végzett testbeszéd jelrendszerek és más viselkedésrendszerek megfigyelése és tanulmányozása után jöttek rá a szakemberek, hogy a domesztikáció és a kutyafajták szélsőséges különbözősége ellenére is használják a kutyák a lecsillapító jelzéseket, a Calmimg Signal-okat.

A téma egyik legfontosabb, világszerte elismert szakembere ebben a témában a norvég Turid Rugas.

Ő már több mint 30 évvel ezelőtt alapította meg a „Hagan Kutyaiskolát”, mert megelégelte az akkoriban más kutyaiskolákban szokásos oktatási és tréningmódszereket. Saját egyéni módszereket kezdett el kifejleszteni. Később mentőkutyák kiképzésére szakosodott, majd a ’80-as évektől kollégájával Stĺle Řdegaarddal kezdték kutatni és tanulmányozni a kutyák lecsillapító jelzéseit. Az eredmény első publikálása 1992-ben a kanadai „Animals and Us” konferencián történt meg, ahol nagy viszhangot okozott. Ezt a témát érintő előadásai, publikációi először Kanadában és az USA-ban, majd az utóbbi években Európában is döntően hozzájárultak a kutyák viselkedésének jobb megértéséhez.

T. Rugas megfigyelései elsőként bizonyították, hogy a kutyák minden egyes olyan esetben használják a lecsillapító jeleket, amikor meg lehet előzni egy konfliktus létrejöttét. Például kísérletekkel bizonyított tény, hogy ha egy kutya belép egy ismeretlen helyiségbe, ahol számára ismeretlen kutyák és emberek tartózkodnak – azonnal lead egy lecsillapító jelzést. Ezzel közölve, hogy az ő szándéka a belépésével nem ellenséges irányú és nincs szándékában a benntartózkodókkal konfliktusba kerülni. Ugyancsak azonnal lecsillapító jelet ad le egy kutya, ha észreveszi, hogy vele szemben egy másik ember és egy másik kutya közeledik. Ezzel közölve a közeledőknek, hogy tőle nem kell tartaniuk, neki nincs szándékában ellenségesen viselkedni. Ez egy alapvetően megelőző magatartási megnyilvánulás.

Mivel a kutya egy falakállat, ezért a szociális viselkedésének javarészét az esetleges konfliktusok, összetűzések megelőzése határozza meg. Ellenkező esetben fenn áll a veszélye annak, hogy a falkaélet működésképtelenné válik, életbenmaradási képessége drasztikusan lecsökken. Ugyanis a falkán belüli folytonos veszekedések, verekedések és az ezzel járó sérülések, betegségek előbb utóbb lehetetlenné teszik a pontos rangsoron alapuló közösségi életet.

Általánosan az is megállapított tény, hogy a kutyák a konfliktusok megelőzése érdekében, néha a másodperc tört része alatti reakcióval adják le a csillapító jeleket. Ezzel az az alapvető céljuk, hogy az idegen kutyától, embertől, szagtól, zajtól, stresszhatástól, nyugtalanságtól létrejött ingert a másikban is és tulajdonképpen önmagukban is lecsillapítsák.

Egy nemzetközi nyelvezet

A kutyák képessége a konfliktusok megelőzése érdekében a lecsillapító szignálok használatával genetikailag örökölt. A világ bármely részén élő kutya megérti a jeleket, függetlenül a fajtájától, nagyságától, színétől vagy nemétől. Tehát a világ teljesen más részéről származó kutya is megtudja magát értetni egy máshonnan származó kutyával.

Bizonyos fajták inkább az egyszerűbb jeleket használják, míg mások a bonyolultabbakat, kifinomultabbakat. Egy kutya, amelyiknek hosszú szőr fedi a fejét effektívebben tudja szándékát a fejének elfordításával, vagy a szájszél megnyalásával közölni, mint a szemének mozgatásával. A jelek különböző használatának megértéséhez képzeljék el a következő helyzetet:

Ön a kutyájával sétál és hirtelen, az egyik pillanatról a másikra szoborszerűen megmerevedik és fejét lassan félrefordítja. Szemben egy másik kutya, félkört leírva, a földet szimatolva közeledik Önök felé, szemlátomást ügyelve arra, hogy az Ön kutyáját oldalról közelítse meg. Ekkor egy másik irányból egy harmadik kutya bukkan elő, amelyik néhányszor leül, közelebb jön néhány lépést, megint leül.

Ebben a példában három különböző kutya, többféle különböző csillapító szignált használt a jelenleg ismert 28-29 -ből. De mind a három egyformán értette a közös nyelvet. Mindhárman úgy viselkedtek, hogy nyugalom maradjon a falkákban. Senki ne pocsékolja el szellemi és testi energiáját haszontalan és destruktív konfliktusokra. Senki ne legyen sérülés veszélyének kitéve és sporóljon az energiájával.

A valóságban igazi túlélési művészeknek nevezhetők az ilyen kutyák.

Amikor mi emberek egy kutya közelébe kerülünk, mindig előttünk áll a választás lehetősége:

• Úgy viselkedünk, olyan mozdulatokat teszünk, olyan testbeszéd jeleket adunk le, amit a kutya fenyegetésnek vesz, és minket az általa leadott lecsillapító jelek semmibevétele miatt ellenségének tekint,

•- vagy pedig figyelembe véve, megértve a kutya által felénk leadott lecsillapító jeleket,

• még jobb esetben viszonozva azokat, kifejezésre juttatjuk barátságos szándékunkat.

Mindegy, hogy melyiket választjuk a kettő közül, az biztos, hogy a döntés alapvetően meghatározója lesz az adott kutyával való kapcsolatunkra, viszonyunkra.

Ha például egy ember, a kutya számára fenyegető testhelyzetet vesz föl, a kutya kényszerítve érzi magát a konfliktus megelőzése érdekében egy csillapító jelet adni. Ha ez nem hozza meg a várt eredményt, akkor nagy a valószínűsége annak, hogy megpróbálja az embert megmorogni, megugatni, elűzni, elzavarni, stb.

Legalább a kutyákkal közelebbi kapcsolatban álló, foglalkozásuknál fogva kutyákkal élő embereknek jelenthet nagyon nagy segítséget és egy új kommunikációs dimenziót, ha alaposan megismerkednek a kutyák lecsillapító jelzéseinek rendszerével. De az egyszerű családi kutyát tartóknak is ajánlott kipróbálni az alapszintű jelzések adásának és fogadásának rendszerét.

Gondoljon arra, Ön most a kutyája helyett is olvasott ... az ember és a kutya jobb együttéléséért.

Stefan Siman
Dipl. állatterapeuta, kutyatréner